A könyvipari MünchhausenA hazai könyves ipar rákfenéje, hogy túlságosan az újdonságokra alapozott. Ha nálunk egy cím nem kel el fél év alatt, akkor "meghalt". Nyugat-Európára sokkal inkább jellemző a könyves backlist - az évek, évtizedek alatt folyamatosan boltokban tartott művek sora. Nálunk az újdonságdömping az ára a kiadók és kereskedők kialakult együttműködésének - hangzott el az Akadémia Szociológiai Intézete által szervezett hétfői összejövetelen.
Ezen az igazgató, Tamás Pál a könyvszakma gyűjtőszervezete, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése két vezetőjét, Bart István elnököt és Zentai Péter László igazgatót kérdezte a könyvipar, könyvpiac helyzetéről. Az idézett megállapítás a könyves- szakma alapvonására utal. A kilencvenes években az új, piaci viszonyok között újjáéledő könyvszakma szereplői abban állapodtak meg ugyanis, hogy a kiadóktól bizományba kerül át a könyv a kereskedőkhöz, akik csak akkor fizetnek érte, ha eladták, és az árból levonták a maguknak kialkudott hányadot (manapság 40-50 százalékot - az "árrést"). Ez azonban - mint azt Zentai Péter László hangsúlyozta - nagy kockázatokat ró a kiadókra, a kereskedőknek viszont lehetővé teszi, hogy tőkét gyűjtsenek, abból fejlesszék boltjaikat, hálózataikat, az utóbbi években pedig már azt is, hogy kiadókat vásároljanak föl. A szakember megjegyezte, tíz év alatt komoly tőkekoncentráció alakult ki a hazai piacon, három tőkeerős vállalatcsoport jött létre, az Alexandra, a Libri és a Líra és Lant.
Mondhatni, a hazai könyvipar lényege ... >>
