Ünnepi Könyvhét - Amint Önmagát olvassaForrás: metro.hu
Szerző: Sipos Zoltán, Szőcs Tekla
Én vagyok az, aki ide-oda tévelyeg, egyik könyvhalomtól a másikig. Ha te, Olvasó, mégis megkülönböztetni kényszerültél a többiektől, csak azért van, mert engem „én”-nek hívnak, s bár csak ennyit tudsz rólam, máris elegendő, hogy úgy érezd, személyiséged egy részét erre az ismeretlen énre ruházhatod. Könnyű velem azonosulni. Helyzetem olyan, mint az utazóé, aki csatlakozásra vár egy állomáson. Mindaz, ami felvetődik, még megtörténhet, de még nem történt meg…
Vajon melyik könyvet érdemes elolvasni és melyiket nem? Életbevágó a kérdés, ha azt nézzük, hogy tavaly összesen 13 ezernél is több új cím jelent meg csak Magyarországon, 42 milliónál is nagyobb példányszámban. Egy középkori tudós barát, akinek szigorú regula írta elő, hány tucat oldalon kell naponta átrágnia magát, egész élete alatt sem boldogult volna ennek az egyetlen évnek a termésével sem. De ha csak az idei közel 100 új szépprózai kötetet vesszük – jutányosan átlag 300 oldallal számolva –, akkor sem. Soha az emberiség történetében nem volt ekkora a könyvforgalom. Különös ellentétben áll ez azzal a tézissel, hogy egyre kevesebbet olvasunk. Meg azzal, hogy egyre gyorsabban.
Nekünk több minden van a birtokunkban, mint amennyi a 19. század emberének volt, csakhogy mind kevesebb helyet tudunk szorítani számukra az életünkben és az elménkben, ezért nem tudjuk hasznát venni ... >>
